Az Eötvös Károly Intézet és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége november végén "Miért lenne jó az egyetemi ombudsman?"címmel cikkírópályázatot hirdetett felsőoktatási hallgatók részére. Olyan, az egyetemi közéletet befolyásoló, általános problémákról vártunk cikkeket, amelyek megoldásában segítséget jelenthetne egyetemi ombudsman működése az adott egyetemen. A beérkezett pályaművek közül a legjobbakat a következő hetekben megjelentetjük az Intézet Egyetemi Demokrácia blogján. Az alábbiakban a pályázat második helyezettjének, Ványa Bertalan Dávidnak a cikkét közöljük.          

2015 tavaszán az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Hallgatói Önkormányzata (ÁJK HÖK) új alapszabályt fogadott el. Az új alapszabály értelmében a HÖK képviselőit márciusban választják a hallgatók, a karon évfolyamképviselői rendszer működik, a szeptemberben beiratkozó hallgatók évfolyamán nincsen általuk választott érdekképviselet. A probléma megoldása várat magára, ugyanakkor egyértelmű, hogy egy ombudsman típusú független szereplő eljárása nagy lépés lehetne.

Az Eötvös Károly Intézet és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége november végén "Miért lenne jó az egyetemi ombudsman?"címmel cikkírópályázatot hirdetett felsőoktatási hallgatók részére. Olyan, az egyetemi közéletet befolyásoló, általános problémákról vártunk cikkeket, amelyek megoldásában segítséget jelenthetne egyetemi ombudsman működése az adott egyetemen. A beérkezett pályaművek közül a legjobbakat a következő hetekben megjelentetjük az Intézet Egyetemi Demokrácia blogján. Az alábbiakban a pályázat második helyezettjének, Mikesy Veronikának a cikkét közöljük.

Az egyetemi ombudsman Magyarországon ismeretlen fogalom, ám külföldön – főként Észak-Amerikában, de Európában is – egyre elterjedtebb és népszerűbb intézmény. Az egyetemi ombudsman tevékenysége és hatásköre csupán az adott intézményre érvényes, tehát teljes mértékben független mind a kormánytól, mind a parlamenttől. Az alapvető jogok biztosához hasonlít abban, hogy tényleges döntéshozói szerepe nincs, munkájának lényege a közvetítés a különböző személyek, tisztségviselők és szervezetek között. (Természetesen nemcsak az egyetemek, hanem minden felsőoktatási intézmény esetében felmerülhet alkalmazásuk lehetősége, azonban ennek tisztázásával az egyetemi ombudsman megnevezés is gond nélkül használható.)

Az Eötvös Károly Intézet és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége november végén "Miért lenne jó az egyetemi ombudsman?"címmel cikkírópályázatot hirdetett felsőoktatási hallgatók részére. Olyan, az egyetemi közéletet befolyásoló, általános problémákról vártunk cikkeket, amelyek megoldásában segítséget jelenthetne egyetemi ombudsman működése az adott egyetemen. A beérkezett pályaművek közül a legjobbakat a következő hetekben megjelentetjük az Intézet Egyetemi Demokrácia blogján. Az alábbiakban elsőként a pályázat nyertesének, Koncsag Katalinnak a cikkét közöljük.

Az egyetemi éveim alatt sajnos többször fordult elő, hogy úgy éreztem hátrányos megkülönböztetés ért, kérdéseim süket fülekre találtak. Ez azonban nem az utólagos panaszkodás színtere, így saját ügyeim boncolgatásától most eltekintenék. Annyit azonban megosztanék a tisztelt olvasókkal, hogy cikkemet alapvetően jogorvoslati eljárás során tapasztalt olyan jogsérelmek inspirálták, mint az ésszerű határidő követelményének és a magasabb vagy más fórum által történő elbírálás követelményének elmulasztása volt. Fontosnak tartom, hogy saját tapasztalataimra hagyatkozva összefoglaljam azokat a követelményeket, melyek a hozzám hasonló jogsérelmet szenvedett személyek jövőbeni jogkereséséhez elengedhetetlenek.

Az Eötvös Károly Intézet és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége november végén "Miért lenne jó az egyetemi ombudsman?" címmel cikkírópályázatot hirdetett felsőoktatási hallgatók részére. Olyan, az egyetemi közéletet befolyásoló, általános problémákról vártunk cikkeket, amelyek megoldásában segítséget jelenthetne egyetemi ombudsman működése az adott egyetemen. A beérkezett pályaműveket szakmai zsűri értékelte, amely alapján az alábbi eredmény született:

1. helyezett: Koncsag Katalin (nyereménye: 30.000 Ft)
2. helyezett: Mikesy Veronika (nyereménye: 20.000 Ft)
3. helyezett: Ványa Bertalan (nyereménye: 10.000 Ft)

A beérkezett pályaművek közül a legjobbakat a következő hetekben megjelentetjük az Intézet Egyetemi Demokrácia blogján.

Minden pályázóknak gratulálunk a nívós pályaművekhez és nagyon köszönjük a részvételt!

Egy egyetemi lap részletes cikket közöl egy helyi rúdtáncversenyről. Az oktatók egy része felháborodik, és élesen kritizálja a lapot szerkesztő diákokat. A diákok ezt a szólásszabadságuk megtépázásaként értelmezik. A konfliktus egyértelmű és világos, az egyetemi ombudsman feladata „mindössze” annyi lenne, hogy közvetítsen a két fél álláspontja között. Ez azonban korántsem olyan egyszerű, mint hinnénk.

Egy az egyetemi lapban megjelent, vitatott fotók közül a "Rúdtánc Olimpiáról"

Korábbi bejegyzéseinkben sokat írtunk arról, hogy az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, különösen a skandináv országokban az egyetemi ombudsman megszokott és intézményesült pozíció. Most azonban egy kivételt mutatunk be, Hollandiát, ahol igen kevés egyetem alkalmaz ombudsmant, pedig az eddigi tapasztalatok alapján ott is szükség lenne rá.

Sem az egyetemi ombudsman léte, sem a feladatai nem magától értetődőek. Az először a skandináv országokban meghonosodó ombudsman intézmény az Egyesült Államok egyetemein az 1960-as években kezdett megjelenni, részben természetesen összefonódva a polgárjogi mozgalmakkal. Az első évek tapasztalatairól 1969 májusában a California állambeli Chico State College-ban tartottak egy átfogó konferenciát, az ott elhangzottak pedig akár a jelenlegi magyar helyzetben is tanulságosak lehetnek.

Az előadók, akik között gyakorló ombudsmanok is voltak, helyenként ugyan egymástól eltérő véleményeket fogalmaztak meg, a konferenciáról szóló dokumentum tanúsága szerint azonban a következő néhány pontban nagyrészt egyetértettek. Elsőként leszögezték, hogy az egyetemi hierarchia, illetve bürokrácia különböző pontjain valóban előfordulnak olyan visszaélések, illetve intézkedések, amelyek sértik az egyetemi polgárok jogait, legyenek akár diákok, tanárok vagy egyéb egyetemi munkatársak. Ilyen esetekben az egyetemi ombudsmannak nem a sértett fél képviselőjeként vagy ügyvédjeként, hanem egy harmadik, semleges szereplőként kell eljárnia, aki mediációval segíti a felek közötti megegyezést, kölcsönösen elfogadható megoldásokat keres. Erre a világos feladat-meghatározásra szükség volt, többen ugyanis eleinte megpróbálták az egyetemi ombudsmant „kisajátítani” egy-egy csoport számára (pl. egyetlen szak hallgatói, esti tagozatos hallgatók), szószólójukat látták benne. Ez a lobbista szerep pedig épphogy ellentétes az egyetemi ombudsman küldetésével.

Fontosnak tartották, hogy az egyetemi ombudsman feladatai köré tartozik ugyan, hogy egyedi ügyeket orvosoljon, segíthet egyes krízisek megoldásában, de nem szabad igazságosztóként vagy Supermanként tekinteni rá. Alapvető célja a konfliktusok elkerülése érdekében való fellépés, az egyetemi közösség élő lelkiismereteként való működés, illetve, hogy katalizátorként segítse az egyetemi életet jobbá tevő változásokat.

Kiemelték, hogy az egyetemi ombudsman hatékony működéséhez elengedhetetlen a függetlenség, sem adminisztratív, sem politikai szempontból nem szabad, hogy befolyásolható legyen. Szintén fontosnak tartották, hogy az ombudsmant megfelelő jogkörökkel ruházzák fel. Ezek között szerepel, hogy az egyetemi élettel összefüggő ügyekben vizsgálatot indíthat, a vizsgálat eredményét nyilvánosságra hozhatja, valamint ajánlásokat fogalmazhat meg a hozzá kerülő ügyekben.

Mindemellett egyetértettek abban is, hogy az egyetemi ombudsman nem helyettesítheti a már létező jogorvoslati eljárásokat, illetve nem szolgálhat azok egyszerűsített formájaként, hanem párhuzamosan, azokat kiegészítve kell működnie.

A konferencián elhangzottak között egyébként más érdekességeket is találhatunk. Judson Clark, egy sacramentói tanácsadó például azt vetette fel, ideális esetben az egyetemi ombudsman fizetése az egyik legmagasabb az egyetemi tisztségviselők közül, ezzel elkerülhető, hogy megvesztegethetővé váljon. Earle W. Clifford, a New Jersey-i állami egyetem dékánja azonban egyenesen úgy vélte, egyetemi ombudsman kinevezése fölösleges, csak a tüneteket kezeli, a valódi problémát azonban érintetlenül hagyja, későbbre halasztja az elkerülhetetlen konfrontációt, így krízissé mélyíti az egyszerű problémákat is. Ehelyett szerinte inkább a hallgatói önkormányzatoknak kéne szélesebb hatáskört biztosítani. Dr. James Rust, a Michigani Állami Egyetem ombudsmanja pedig arról is beszélt, nem mindenkinek sikerült megérteni elsőre, mi is az egyetemi ombudsman szerepe: volt olyan diák is, aki azzal a panasszal fordult hozzá, hogy nem kedveli a kollégiumi szobatársát.

Kép forrása.

Kiss Eszter

Tegyük fel, hogy a kezdeményezés célt ér, és a következő szemesztertől néhány egyetemen létrejön az egyetemi ombudsman intézménye. A megalakulás viszont csak az első lépés afelé, hogy egy új rendszer működőképes legyen. Mire kell tehát figyelni, ha egy olyan új intézményt akarunk meghonosítani, mint az egyetemi ombudsman? Az Oslo and Akershus University College egyetemi ombudsmanja erről is ír első, éves jelentésében.

A norvég ombudsman mindenekelőtt két dolgot emel ki: ahhoz, hogy működőképes legyen az egyetemi ombudsman intézménye biztosítani kell a tapasztalatra épülő, kompetens problémakezelést, illetve már jó előre tisztázni kell a feladatokat és hatásköröket az egyetemi élet többi szereplőjével.

A sikeres munkához szükséges tapasztalatokkal nem csak az egyetemi ombudsman, hanem más, a hallgatók problémáit kezelő fórumok is rendelkezhetnek. Így a leendő ombudsmannak érdemes már a munkája megkezdése előtt felvennie a kapcsolatot a hasonló problémákkal foglalkozó intézményekkel. Ilyenek lehetnek a kari, tanszéki panaszkezelő testületek, a hallgatói önkormányzat erre szakosodott munkatársai, a diákok jogvédelmével is foglalkozó civil szervezetek, az egyetemi ügyekre specializálódott hírportálok munkatársai, illetve akár az oktatókat segítő hálózatok, szakszervezetek is, hiszen az ombudsman nem feltétlenül csak a hallgatók problémáit kezelné. Szintén jelentős mértékben segíthetik az ombudsman munkáját a külföldi kollégák, valamint a nemzetközi ombudsmani hálózatok, mint például a European Network of Ombudsman in Higher Education, így velük is érdemes felvenni a kapcsolatot.

A siker másik alappillére a tájékoztatás és a párbeszéd lehet. Mivel az egyetemi ombudsman döntései nem kötelező erejűek, csak ajánlásokat fogalmazhat meg, illetve közvetítő szerepet tölthet be, csak akkor lehet hatékony a munkája, ha a különböző egyetemi szereplők elfogadják döntéseit. Ehhez pedig szükségszerű a jó viszony és a párbeszéd kialakítása. Az egyetemi ombudsmannak mindenképp időt és energiát kell szánnia arra, hogy mindenkit részletesen tájékoztasson a feladatairól, az intézmény küldetéséről és előnyeiről, valamint arról, hogyan is épül fel az egyetemi ombudsman munkája. Tisztáznia kell a fent már említett, szintén problémák kezelésében is jártas szereplőkkel, milyen munkamegosztás szerint fognak, illetve tudnak dolgozni. Mindemellett a norvég ombudsman előadásokat tartott az oktatók és az adminisztrációs munkatársak számára, milyen etikai elvárásokat fogalmazhatnak meg velük szemben a diákok, így a későbbiekben nem éri őket váratlan meglepetésként az ombudsman döntései.

Mindemellett hozzáteszi, a folyamatos média-jelenlét, a könnyű elérhetőség és az átláthatóság szintén elengedhetetlen része a munkájának, hiszen mit sem ér az egyetemi ombudsman, ha csak a hallgatók egy része tud a létezéséről. Ezért nem csak aktívan blogol, hanem saját Facebook-oldalt és Twitter-csatornát is fenntart, ezek mindegyikén elérhetik őt a diákok. Ez nem csak az ismertségét segíti elő, hanem hozzájárul ahhoz is, hogy a hallgatók közelebb érezzék őt magukhoz, jobban megbízzanak benne, és szívesebben forduljanak hozzá panaszaikkal.

Kép forrása

Kiss Eszter

Képzeljük el, hogy fel lennénk háborodva, ha egyszer csak eltűnnének az egyetemi honlapokról az akadálymentesített bejáratokról, liftekről szóló kiírások, nem tudnánk kideríteni, milyen segítséget kaphatnak a fogyatékkal élő hallgatók, arról nem is beszélve, ha lehetetlenné válna átlátható információkat találni a „szoctámról.” Pedig a hallgatók egy része éppen ezzel a problémával szembesül: aki terhesen vagy kisgyerek mellett szeretné folytatni a tanulmányait, az valami egészen elképesztő információhiánnyal találja szemben magát mind az egyetemek, mind a hallgatói érdekképviseletek oldalain.

Valószínűleg az egyetemi hallgatók elenyésző hányadát érinti személyesen ez a probléma, de az ő életüket jelentősen megkönnyítené, ha az egyetemek vagy a hallgatói érdekképviseletek közzétennének egy világos és átlátható információs gyűjteményt arra vonatkozóan, milyen segítséget kaphatnak vagy várhatnak el, ha várandósan vagy kisgyerekes szülőként szeretnének tanulni. Ugyanis rengeteg, az egyetemek részéről könnyedén megválaszolható kérdést itthon egyelőre inkább csak a baba-mama fórumokon és a gyakorikerdesek.hu-n lehet megvitatni. Ide tartozik, hogy hány többletpontot kaphat a gyerekét nevelő szülő a felvételin, a szülés és gyereknevelés miatt hány félév halasztható, milyen feltételekkel kérhető kedvezményes tanulmányi- és vizsgarend, ki igényelheti a gyed extrát, mi lesz így a tandíjjal vagy a diákhitellel, illetve hol található a most már néhány kampuszon is feltűnő baba-mama szoba, esetleg biztosít-e az egyetem napközit a hallgatók és oktatók gyerekei számára.

Egy könnyen elérhető egyetemi tájékoztató segíthetne azoknak is, akik csak fontolgatják a gyerekvállalást, tisztább képet kaphatnának arról, mire számíthatnak. Valószínűleg az egyetem alatti gyermeknevelés megkönnyítésével többeket lehetne arra ösztönözni, hamarabb vállaljanak gyereket, valamint a kisgyerekes anyák bátrabban választanák azt, hogy tovább képezzék magukat. Mindemellett pusztán az a tény, hogy az egyetemek számolnak a várandós vagy kisgyerekes hallgatók igényeivel, és ezt nyilvánosan jelzik is, elősegíthetné a dolgozó (és tanuló) anyák társadalmi elfogadottságát is.

A várandós és kisgyerekes hallgatókat célzó információs egyetemi oldalakra számos külföldi példa létezik, de a budapesti székhelyű Central European University (CEU) is külön menüpontban tájékoztatja főleg külföldi állampolgárságú kisgyerekes hallgatóit, milyen biztosításra jogosultak, és hol találhatóak óvodák és bölcsődék az egyetem közelében. A washingtoni American University például felsorolja honlapján, hogy a terhes vagy kisgyereket nevelő diákjai milyen könnyítésekkel élhetnek, ezek között szerepelnek a rugalmas vizsgaidőpontok, az órák közben szükség szerint tartható szünetek, de még az igényelhető, nagyobb íróasztal is. A Bergeni Egyetem diákjóléti oldalán részletes útbaigazítást adnak, milyen anyagi támogatásokban részesülhet egy hallgató a terhesség és a gyereknevelés ideje alatt, emellett külön menüpontban bemutatják az egyetemhez közeli bölcsődéket is.

A legrészletesebb tájékoztatókat viszont a brit egyetemeken találhatjuk. A Worcesteri Egyetem honlapján például a kampuszon lévő bölcsőde és óvoda szolgáltatásai mellett egy tizenöt oldalas, kérdés-válasz formájában megfogalmazott dokumentum érhető el, ami kitér arra, kell-e a hallgatónak tájékoztatnia az egyetemet a terhességéről, mire számíthat akkor, ha az egyetemi kollégiumban lakik, vagy ha történetesen külföldi, csak a tanulmányait végzi Nagy-Britanniában. A Brightoni Egyetem pedig egy huszonhárom oldalas kimerítő összefoglaló anyagot készített, amelyben nemcsak hasznos telefonszámokat oszt meg, hanem foglalkozik a hallgatók, sőt, az apák érzelmi támogatásával, és ismerteti az egyetem szoptatással kapcsolatos elfogadó álláspontját is.

Mindezek után nem meglepő, hogy a brit Equality Challenge Unit 2010-ben kiadott egy útmutatót, amely a felsőoktatási intézményeket látja el hasznos tanácsokkal és ajánlásokkal a várandós és kisgyerekes hallgatók segítésének témakörében. Ebben például szó esik az egyetem részéről helyesnek tartott nyelvhasználatról, figyelmeztetik az egyetem oktatóit és adminisztrációs dolgozóit, hogy ha a hallgató valamilyen formában jelzi, meg akarja szakítani a terhességet, helyénvalóbb a „magzat” kifejezés, míg ha nyilvánvalóan egy örömhírről van szó, akkor éppen ehelyett a „baba” szót illik használni.

Az útmutató sorra veszi az ide vonatkozó brit törvényeket, a hallgatót megillető jogi lehetőségeket és anyagi támogatásokat, ezeket részletesen elmagyarázza, így ezek egy hallgatóknak szánt tájékoztató alapját képezhetik. Felhívja az egyetem vezetőségének figyelmét arra is, hogy terhessége miatt senkitől sem vonható meg a kollégiumi férőhely, ehelyett támogatni kell, akár csak információkkal is, hogy a hallgató megfelelőbb lakhatási körülményeket tudjon teremteni. Nem felejtkezik el az apákról sem, ha ezt előre jelzik, a törvényekben megadott mennyiségű szabadságot nekik is biztosítani kell. Kitér emellett arra, érdemes olyan baba-mama szobákat létesíteni, amelyeknek zárható az ajtajuk van, és nem árt, ha kényelmes ülőhelyeken kívül hűtőszekrény és mikró is hallgatók rendelkezésére áll. Így ez a részletes dokumentum akár a magyar egyetemek számára is kiindulópontként szolgálhat saját tájékoztatójuk megalkotásához.

Kép innen.

Kiss Eszter

Vizsga, ZH vagy beadandó? Van katalógus? Házi feladatot is kell írni? - Jó esetben ezek a kérdések a félév elején, nem pedig annak végén merülnek fel a hallgatókban. De mit lehet tenni, ha a válaszok már szeptemberben sem világosak? Vagy ha menet közben változnak meg a követelmények?

Valószínűleg nem túl meglepő, hogy a diákok számára az egyetemi élet egyik legfontosabb kérdése, pontosan mennyi energiát is kell egy-egy kurzus elvégzésébe fektetni. Mennyit lehet hiányozni? Csak vizsgázni kell a félév végén, vagy folyamatos munkát vár el a tanár? Ezért az sem csoda, hogy az oktatók és a hallgatók között komoly feszültségforrást jelent, ha nem átláthatóak a kurzuskövetelmények, nem is beszélve arról, ha félév közben még meg is változnak.

A chicagói egyetemi ombudsman is rendszeresen találkozik ehhez hasonló panaszokkal, erről ír egy 2001-es jelentésében is. A beszámoló szerint a diákok számára az egyik fő problémát az jelentette, hogy a követelményeket nem írták le világosan a félév elején kiadott syllabusban, ezért úgy érezték, félrevezetik őket. Ez nem ritka a hazai egyetemeknek sem, sőt, az is számtalanszor előfordul, hogy a kurzusfelvétel pillanatában még nem elérhetőek a syllabusok, a diákok ezért „vakon,” vagy a sokat kritizált MarkMyProfessor szélsőséges véleményei alapján választanak. Ez egy olyan weboldal, ahol bárki értékelheti az egyetemi tanárokat.

Emellett Chicagóban sokan panaszkodtak azért is, mert az értékelés szempontjai egyszerűen megváltoztak a félév során. Az oktatók újabb követelményeket fogalmaztak meg, vagy a korábban kötelező elemekről döntöttek úgy, mégsem járulnak hozzá a végső jegyhez. Előbbi esetében nem kell sokat magyarázni a felháborodás alapját, utóbbi pedig azért jelenthet kellemetlenséget, mert a diákok úgy érezték, fölöslegesen dolgoztak, és nem kezelték őket partnerként. A hallgatóknak egyik esetben sem magával a kapott osztályzattal volt problémájuk, hanem kiszámíthatóságot és az korrektséget hiányolták.

Az ilyen ügyek megoldása érdekében az egyetemi ombudsman a következő ajánlásokat fogalmazta meg. A félév elején közzé kell tenni egy világos és egyértelmű, írásos syllabus-t, amely tartalmazza a kurzus elvégzésének összes követelményét. Szintén kiemelte, hogy nem szabad a syllabus jelentőségét bagatellizálni, különösen nem annak változásait. Ha esetleg mégis változtatásra kerül sor, akkor annak egyrészt indokoltnak kell lennie, másrészt írásban kell történnie, ráadásul, az oktatónak meg kell győződnie arról, hogy minden diák időben értesült róla. Ebben az esetben tehát az ombudsman olyan etikai normákat fogalmazott meg, amelyek alapján a diákok már könnyebben kérhetik számon az oktatókat, ha úgy érzik, hátrány érte őket a nem elég átlátható kurzuskövetelmények miatt.

Kép innen.

Kiss Eszter