Korábbi bejegyzéseinkben sokat írtunk arról, hogy az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, különösen a skandináv országokban az egyetemi ombudsman megszokott és intézményesült pozíció. Most azonban egy kivételt mutatunk be, Hollandiát, ahol igen kevés egyetem alkalmaz ombudsmant, pedig az eddigi tapasztalatok alapján ott is szükség lenne rá.

„Az egyetemi ombudsman továbbra is szinte ismeretlen pozíció a felsőoktatási intézményekben.” – így kezdi 2014-ben publikált tanulmányát Paul Herfs és Sytske Teppema, két holland egyetemi ombudsman. Hollandiában mindössze tíz egyetemen létezik valamilyen ombudsmani hivatal, és ezek nem is mindegyike foglalkozik a hallgatók problémáival, csak az oktatók és az adminisztrációs munkatársak panaszaival.

A holland egyetemi ombudsmanok feladatai és kötelességei egyébként hasonlóak a korábbi bejegyzésekben leírtakhoz: a független mediátor szerepét töltik be, és a konfliktusok békés elrendezését segítik. Maguk a szerzők is több esetben sikeresen jártak el, például segítettek egy PhD-hallgatónak gyorsan új témavezetőt találni, amikor a korábbi, nem sokkal a disszertáció elkészülte előtt, megtagadta, hogy a hallgatóval dolgozzon. Egy másik esetben az oktatóknak akadt komoly problémájuk a programot vezető kollégájukkal, ami már veszélyeztette a szak működését is. Ekkor az ombudsman közbelépett, sikerült közvetítenie a felek között, és mindenki számára elfogadható megoldást talált. Emellett az ombudsman közvetítő szerepe az oktatók munkaszerződéseinek tárgyalásakor is hasznosnak bizonyult, segített abban, hogy ne húzódjanak el fölöslegesen az egyezkedések, miközben mindkét fél érdekeit szem előtt tartotta.

A szerzőpáros szerint az egyetemi ombudsmanra két okból is nagyobb szükség van, mint valaha. Egyrészt, mert a gazdasági világválság előtt Hollandiában az volt a jellemző, hogy a HR-osztályok nem csak a munkaadók, hanem a munkavállalók érdekeit is szem előtt tartották, konfliktus esetén kompromisszumos megoldásokat kerestek. Manapság azonban inkább az a tendencia érvényesül, hogy a HR-osztály csak a munkaadó érdekeit képviseli a munkavállalókkal szemben. Másrészt pedig a holland felsőoktatási dolgozóknak mindössze 10-15%-a tagja valamilyen szakszervezetnek, így egyáltalán nem megszokott, hogy probléma esetén hozzájuk forduljanak.

Herfs és Teppema emellett úgy gondolják, az egyetemeknek nem csak morális szempontból, de anyagilag is megéri ombudsmant alkalmazni. 2007-ben ugyanis készült egy holland tanulmány, amely 56 egyetemi és minisztériumi konfliktust dolgozott fel, és arra kereste a választ, mennyibe kerül egy-egy ügy rendezése a munkáltatóknak. Arra jutottak, hogy egyetlen konfliktus is akár több mint 231 ezer Euró (71,4 millió HUF) költséget is jelenthet a munkáltatónak, igaz ebbe beleszámították a HR- és jogi osztályon dolgozók fizetését, a munkaerő elbocsátásának és végkielégítésének költségeit, a helyettesítés, illetve új dolgozó felvételének költségeit, valamint az esetleges ügyvédi- és perköltségeket is.

Azaz, az ombudsman már azzal is rengeteg pénzt és fáradtságot megspórolhat az egyetem számára, ha nem enged peres üggyé fajulni egy-egy problémát. Ráadásul az sem utolsó szempont, hogy egy per soha nem tesz jó az egyetem hírnévének, minden esetben ideálisabb, ha a felek maguk találnak megoldást a problémákra. Ezért a szerzők úgy érvelnek, minden egyetemi polgár számára előnyös lehet az egyetemi ombudsman alkalmazása.

Kép forrása.

Kiss Eszter