Miért lenne jó az egyetemi ombudsman? III.

Az Eötvös Károly Intézet és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége november végén "Miért lenne jó az egyetemi ombudsman?"címmel cikkírópályázatot hirdetett felsőoktatási hallgatók részére. Olyan, az egyetemi közéletet befolyásoló, általános problémákról vártunk cikkeket, amelyek megoldásában segítséget jelenthetne egyetemi ombudsman működése az adott egyetemen. A beérkezett pályaművek közül a legjobbakat a következő hetekben megjelentetjük az Intézet Egyetemi Demokrácia blogján. Az alábbiakban a pályázat második helyezettjének, Ványa Bertalan Dávidnak a cikkét közöljük.          

2015 tavaszán az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Hallgatói Önkormányzata (ÁJK HÖK) új alapszabályt fogadott el. Az új alapszabály értelmében a HÖK képviselőit márciusban választják a hallgatók, a karon évfolyamképviselői rendszer működik, a szeptemberben beiratkozó hallgatók évfolyamán nincsen általuk választott érdekképviselet. A probléma megoldása várat magára, ugyanakkor egyértelmű, hogy egy ombudsman típusú független szereplő eljárása nagy lépés lehetne.

            2014-ben az ELTE Egyetemi Hallgatói Önkormányzata reformfolyamatot indított el, melynek része volt, hogy az egyetem karain és kollégiumaiban működő hallgatói önkormányzatok választását egy időszakra tegyék, ezzel pedig az intézmény összes hallgatóját képviselő Egyetemi HÖK választása is szinkronba kerüljön. A választás időpontja márciusra került, amit a kar HÖK-ök szabályzataikban – ha eddig esetükben nem ekkor voltak a kari választások – módosítottak. Így tett az ÁJK HÖK is, amely azonban azon kívül, hogy a tisztújítást szeptemberről márciusra csúsztatták, a választási rendszert alapjaiban érintetlenül hagyták.

            Az ELTE többi karán szakonként (szakos képviselet) és nem évfolyamonként (évfolyamképviselet) szerveződik a hallgatói érdekképviselet a hallgatói önkormányzatokban. A szakos képviselet esetén, legalábbis a szabályozás szempontjából nézve tetszőlegesen tűzhető ki a tisztújítás időpontja az év bármely időszakára, hiszen bármikor lép be a hallgató a karra (létesít jogviszonyt), mindig lesz, aki az ő szakjáról képviseli őt. Ezzel szemben az évfolyamképviseletnél az egy évfolyammal fentebb lépők helyére új hallgatók kerülnek. Eddig az ÁJK-n az új évfolyam a szeptemberi választásokon tanulmányai megkezdését követően szinte azonnal választott is képviselőt, most márciusig nem tud. Ez jelenleg több mint 500, a karra jogászként vagy politológusként beiratkozott gólyát érint.

            A helyzet abszurditását csak fokozza, hogy például az 1-2 vagy 3-4 tanulmányi félévre beiratkozott hallgatók (az évfolyamok választókörzetét így határozza meg az alapszabály) által választott képviselők a következő tanév márciusáig képviselik őket, tehát a 3. illetve 5. félévükben teljes egészében, ami mindjárt problémát okoz, ha például szeptemberben megüresedik egy évfolyamképviselői hely, ezért időközi választásokat kell tartani. Ez 2015-ben megtörtént, egy még másodéven választott jogász évfolyamképviselő esetében, akinek a helyére a harmadévesek választottak új képviselőt, holott valójában a képviselői hely a másodéves körzetben üresedett meg. A példából látható, hogy a rendszer az összes nappali tagozatos jogász és politológia BA szakos hallgatót érinti. A fenti példa akár megoldható is lenne azzal, hogy a márciusi választások miatt a félévek számát elcsúsztatjuk választókörzetenként, például 3-4-ről 4. és 5. tanulmányi félévre, de ez azt eredményezné, hogy az 1. félévükre beiratkozó hallgatók az alapszabály betűje szerint is képviselet nélkül maradnak, ez pedig egyértelműen a felsőoktatási törvénybe ütközne.

            Ez nem merült fel a HÖK-ben, amikor elfogadta az új alapszabályt? A küldöttgyűlés akkori jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy egy akkori jogász évfolyamképviselő feltette a kérdést a problémára vonatkozóan. Az alapszabályt előkészítő, azóta a kari HÖK-öt elnökként irányító Giró-Szász Áron elmondása szerint elnöki ügyvivővel megoldható a képviselet ellátása a választásokig. Ez a következő küldöttgyűlésen alapszabályba is foglalták, az elsős jogászoknál négy, az elsős politológusoknál pedig egy „ügyvivőt” jelöl ki a kari HÖK elnöke, ahogyan 2015 őszén meg is tette - bár az alapszabály szövegéből nem derül ki, hogy az ő feladatuk ezen évfolyamok képviselete lenne.

            Mi ezzel a probléma? A fenti választási anomália és az elcsúszott választókörzetek alapvetően jogi természetű problémát vetnek fel, ami nem hagyható figyelmen kívül, ugyanakkor a gólyaként az egyetemre bekerülő hallgatók egyértelmű vesztesei a változásnak. Erre az ügyvivő-képviselői intézmény sem megoldás, hiszen egy különbözik a kar oktatói felé tantárgyak, vizsgák, adminisztratív teendők tekintetében képviselni a hallgatókat és teljesen más a kar hallgatói által választott küldöttgyűlésben mandátummal rendelkező képviselőként tevékenységükről beszámoltatni a kari HÖK vezetőit vagy adott esetben megválasztani a kar HÖK-elnökét. Utóbbi feladatkörben az „ügyvivő-évfolyamképviselő” egyértelműen hátrányt szenved, bármennyire lelkiismeretesen végzi is adott esetben a munkáját. A küldöttgyűlésben szavazata nincsen, az általa képviselt hallgatók felé legitimitása, mint nem választott tisztségviselő megkérdőjelezhető, a kari HÖK elnökségét pedig hogyan számoltathatná be, ha megbízatását pont tőle nyerte el?

            Hogyan lenne orvosolható a probléma? Jelenleg sem kari, sem egyetemi szinten nem működik olyan független szereplő, személy vagy intézmény, aki akár hallgatói panaszra, akár hivatalból vizsgálódni tudna például a hallgatói önkormányzatok alapszabályainak anomáliái kérdésében. A nagy személyi kört, alapvető hallgatói jogokat érintő kérdésben vizsgálatot és javaslatokat megfogalmazó szereplő eljárása nagyban hozzájárulhatna a helyzet megoldásához. Miért lenne jó az egyetemi ombudsman? Jelen esetben vizsgálatában átvilágíthatná a választási rendszert és javaslatokat tehetne a HÖK felé annak átalakítására illetve párbeszédet folytatna az optimális képviselői struktúra kialakításáról. Amennyiben pedig komoly jogsértést, például a törvényből fakadó kötelező képviselet hiányát tapasztalja, a megfelelő szervek eljárását kezdeményezhetné. Véleményem szerint sem a kari sem az egyetemi vezetésnek nem feladata ilyen vizsgálatokat lefolytatni, adott esetben pedig pont a leginkább érintett hallgatók kezében van a legkevesebb eszköz rendszerszintű változás elérésére a hallgatói önkormányzattal szemben. 

A szerző az ELTE ÁJK negyedéves joghallgatója

Ványa Bertalan Dávid