Sem az egyetemi ombudsman léte, sem a feladatai nem magától értetődőek. Az először a skandináv országokban meghonosodó ombudsman intézmény az Egyesült Államok egyetemein az 1960-as években kezdett megjelenni, részben természetesen összefonódva a polgárjogi mozgalmakkal. Az első évek tapasztalatairól 1969 májusában a California állambeli Chico State College-ban tartottak egy átfogó konferenciát, az ott elhangzottak pedig akár a jelenlegi magyar helyzetben is tanulságosak lehetnek.

Az előadók, akik között gyakorló ombudsmanok is voltak, helyenként ugyan egymástól eltérő véleményeket fogalmaztak meg, a konferenciáról szóló dokumentum tanúsága szerint azonban a következő néhány pontban nagyrészt egyetértettek. Elsőként leszögezték, hogy az egyetemi hierarchia, illetve bürokrácia különböző pontjain valóban előfordulnak olyan visszaélések, illetve intézkedések, amelyek sértik az egyetemi polgárok jogait, legyenek akár diákok, tanárok vagy egyéb egyetemi munkatársak. Ilyen esetekben az egyetemi ombudsmannak nem a sértett fél képviselőjeként vagy ügyvédjeként, hanem egy harmadik, semleges szereplőként kell eljárnia, aki mediációval segíti a felek közötti megegyezést, kölcsönösen elfogadható megoldásokat keres. Erre a világos feladat-meghatározásra szükség volt, többen ugyanis eleinte megpróbálták az egyetemi ombudsmant „kisajátítani” egy-egy csoport számára (pl. egyetlen szak hallgatói, esti tagozatos hallgatók), szószólójukat látták benne. Ez a lobbista szerep pedig épphogy ellentétes az egyetemi ombudsman küldetésével.

Fontosnak tartották, hogy az egyetemi ombudsman feladatai köré tartozik ugyan, hogy egyedi ügyeket orvosoljon, segíthet egyes krízisek megoldásában, de nem szabad igazságosztóként vagy Supermanként tekinteni rá. Alapvető célja a konfliktusok elkerülése érdekében való fellépés, az egyetemi közösség élő lelkiismereteként való működés, illetve, hogy katalizátorként segítse az egyetemi életet jobbá tevő változásokat.

Kiemelték, hogy az egyetemi ombudsman hatékony működéséhez elengedhetetlen a függetlenség, sem adminisztratív, sem politikai szempontból nem szabad, hogy befolyásolható legyen. Szintén fontosnak tartották, hogy az ombudsmant megfelelő jogkörökkel ruházzák fel. Ezek között szerepel, hogy az egyetemi élettel összefüggő ügyekben vizsgálatot indíthat, a vizsgálat eredményét nyilvánosságra hozhatja, valamint ajánlásokat fogalmazhat meg a hozzá kerülő ügyekben.

Mindemellett egyetértettek abban is, hogy az egyetemi ombudsman nem helyettesítheti a már létező jogorvoslati eljárásokat, illetve nem szolgálhat azok egyszerűsített formájaként, hanem párhuzamosan, azokat kiegészítve kell működnie.

A konferencián elhangzottak között egyébként más érdekességeket is találhatunk. Judson Clark, egy sacramentói tanácsadó például azt vetette fel, ideális esetben az egyetemi ombudsman fizetése az egyik legmagasabb az egyetemi tisztségviselők közül, ezzel elkerülhető, hogy megvesztegethetővé váljon. Earle W. Clifford, a New Jersey-i állami egyetem dékánja azonban egyenesen úgy vélte, egyetemi ombudsman kinevezése fölösleges, csak a tüneteket kezeli, a valódi problémát azonban érintetlenül hagyja, későbbre halasztja az elkerülhetetlen konfrontációt, így krízissé mélyíti az egyszerű problémákat is. Ehelyett szerinte inkább a hallgatói önkormányzatoknak kéne szélesebb hatáskört biztosítani. Dr. James Rust, a Michigani Állami Egyetem ombudsmanja pedig arról is beszélt, nem mindenkinek sikerült megérteni elsőre, mi is az egyetemi ombudsman szerepe: volt olyan diák is, aki azzal a panasszal fordult hozzá, hogy nem kedveli a kollégiumi szobatársát.

Kép forrása.

Kiss Eszter