Képzeljük el, hogy fel lennénk háborodva, ha egyszer csak eltűnnének az egyetemi honlapokról az akadálymentesített bejáratokról, liftekről szóló kiírások, nem tudnánk kideríteni, milyen segítséget kaphatnak a fogyatékkal élő hallgatók, arról nem is beszélve, ha lehetetlenné válna átlátható információkat találni a „szoctámról.” Pedig a hallgatók egy része éppen ezzel a problémával szembesül: aki terhesen vagy kisgyerek mellett szeretné folytatni a tanulmányait, az valami egészen elképesztő információhiánnyal találja szemben magát mind az egyetemek, mind a hallgatói érdekképviseletek oldalain.

Valószínűleg az egyetemi hallgatók elenyésző hányadát érinti személyesen ez a probléma, de az ő életüket jelentősen megkönnyítené, ha az egyetemek vagy a hallgatói érdekképviseletek közzétennének egy világos és átlátható információs gyűjteményt arra vonatkozóan, milyen segítséget kaphatnak vagy várhatnak el, ha várandósan vagy kisgyerekes szülőként szeretnének tanulni. Ugyanis rengeteg, az egyetemek részéről könnyedén megválaszolható kérdést itthon egyelőre inkább csak a baba-mama fórumokon és a gyakorikerdesek.hu-n lehet megvitatni. Ide tartozik, hogy hány többletpontot kaphat a gyerekét nevelő szülő a felvételin, a szülés és gyereknevelés miatt hány félév halasztható, milyen feltételekkel kérhető kedvezményes tanulmányi- és vizsgarend, ki igényelheti a gyed extrát, mi lesz így a tandíjjal vagy a diákhitellel, illetve hol található a most már néhány kampuszon is feltűnő baba-mama szoba, esetleg biztosít-e az egyetem napközit a hallgatók és oktatók gyerekei számára.

Egy könnyen elérhető egyetemi tájékoztató segíthetne azoknak is, akik csak fontolgatják a gyerekvállalást, tisztább képet kaphatnának arról, mire számíthatnak. Valószínűleg az egyetem alatti gyermeknevelés megkönnyítésével többeket lehetne arra ösztönözni, hamarabb vállaljanak gyereket, valamint a kisgyerekes anyák bátrabban választanák azt, hogy tovább képezzék magukat. Mindemellett pusztán az a tény, hogy az egyetemek számolnak a várandós vagy kisgyerekes hallgatók igényeivel, és ezt nyilvánosan jelzik is, elősegíthetné a dolgozó (és tanuló) anyák társadalmi elfogadottságát is.

A várandós és kisgyerekes hallgatókat célzó információs egyetemi oldalakra számos külföldi példa létezik, de a budapesti székhelyű Central European University (CEU) is külön menüpontban tájékoztatja főleg külföldi állampolgárságú kisgyerekes hallgatóit, milyen biztosításra jogosultak, és hol találhatóak óvodák és bölcsődék az egyetem közelében. A washingtoni American University például felsorolja honlapján, hogy a terhes vagy kisgyereket nevelő diákjai milyen könnyítésekkel élhetnek, ezek között szerepelnek a rugalmas vizsgaidőpontok, az órák közben szükség szerint tartható szünetek, de még az igényelhető, nagyobb íróasztal is. A Bergeni Egyetem diákjóléti oldalán részletes útbaigazítást adnak, milyen anyagi támogatásokban részesülhet egy hallgató a terhesség és a gyereknevelés ideje alatt, emellett külön menüpontban bemutatják az egyetemhez közeli bölcsődéket is.

A legrészletesebb tájékoztatókat viszont a brit egyetemeken találhatjuk. A Worcesteri Egyetem honlapján például a kampuszon lévő bölcsőde és óvoda szolgáltatásai mellett egy tizenöt oldalas, kérdés-válasz formájában megfogalmazott dokumentum érhető el, ami kitér arra, kell-e a hallgatónak tájékoztatnia az egyetemet a terhességéről, mire számíthat akkor, ha az egyetemi kollégiumban lakik, vagy ha történetesen külföldi, csak a tanulmányait végzi Nagy-Britanniában. A Brightoni Egyetem pedig egy huszonhárom oldalas kimerítő összefoglaló anyagot készített, amelyben nemcsak hasznos telefonszámokat oszt meg, hanem foglalkozik a hallgatók, sőt, az apák érzelmi támogatásával, és ismerteti az egyetem szoptatással kapcsolatos elfogadó álláspontját is.

Mindezek után nem meglepő, hogy a brit Equality Challenge Unit 2010-ben kiadott egy útmutatót, amely a felsőoktatási intézményeket látja el hasznos tanácsokkal és ajánlásokkal a várandós és kisgyerekes hallgatók segítésének témakörében. Ebben például szó esik az egyetem részéről helyesnek tartott nyelvhasználatról, figyelmeztetik az egyetem oktatóit és adminisztrációs dolgozóit, hogy ha a hallgató valamilyen formában jelzi, meg akarja szakítani a terhességet, helyénvalóbb a „magzat” kifejezés, míg ha nyilvánvalóan egy örömhírről van szó, akkor éppen ehelyett a „baba” szót illik használni.

Az útmutató sorra veszi az ide vonatkozó brit törvényeket, a hallgatót megillető jogi lehetőségeket és anyagi támogatásokat, ezeket részletesen elmagyarázza, így ezek egy hallgatóknak szánt tájékoztató alapját képezhetik. Felhívja az egyetem vezetőségének figyelmét arra is, hogy terhessége miatt senkitől sem vonható meg a kollégiumi férőhely, ehelyett támogatni kell, akár csak információkkal is, hogy a hallgató megfelelőbb lakhatási körülményeket tudjon teremteni. Nem felejtkezik el az apákról sem, ha ezt előre jelzik, a törvényekben megadott mennyiségű szabadságot nekik is biztosítani kell. Kitér emellett arra, érdemes olyan baba-mama szobákat létesíteni, amelyeknek zárható az ajtajuk van, és nem árt, ha kényelmes ülőhelyeken kívül hűtőszekrény és mikró is hallgatók rendelkezésére áll. Így ez a részletes dokumentum akár a magyar egyetemek számára is kiindulópontként szolgálhat saját tájékoztatójuk megalkotásához.

Kép innen.

Kiss Eszter