Milyen legyen az egyetemi ombudsman? Ezt a kérdést már sokszor feltettük ebben a blogban, nemrégiben pedig az ELTE Jogi karán az Alapjogi TDK keretein belül vitatták meg a résztvevők az elképzeléseiket az egyetemi ombudsman intézményéről. A kerekasztal-beszélgetésről Szilágyi Ida összefoglalóját olvashatjátok.

Funkció és rendeltetés

Az egyetemi ombudsman létrehozásának célja elsősorban az egyetem és annak polgárai között felmerült problémák hatékony megoldása, illetve egyfajta katalizátorként is funkcionálna az egyetemi működés progresszív fejlődésének elősegítése érdekében. Így az ombudsman pártatlan és informális fórumot biztosítana, ezzel is elősegítve a tisztességes bánásmód, valamint egyetemi polgárok jogainak érvényesülését és védelmét.

Maga az intézmény ugyan újdonság lenne, de nem a semmiből kellene megalkotni, hiszen többek között az általános hatáskörű parlamenti biztos intézménye stabil alapként szolgálhat, illetve a magánszférában működő  szervezeti ombudsmanokból is meríthetünk ötleteket a kialakítása során.

Az egyetemi élet résztvevői kisebb, viszonylag zárt közösséget alkotnak. Egy ilyen közösségen belül a tartósan, napi szinten kapcsolatban álló személyek konfliktusainak kezelése során fontos szempont, hogy érdekeikkel ellentétes lehet a konfliktusok elmélyülése, eszkalálódása. Az ilyen negatív hatások, vagyis a destruktív konfliktuskezelés kiküszöbölésére való törekvés az egyetemi ombudsman szerepfelfogását, működését jelentős mértékben meghatározná. Az ombudsman feladata a kifejezetten konfliktus alapú panaszok elbírálása során sem az lenne, hogy döntést hozzon az ügyben, vagy megmondja, kinek van igaza, hanem elsősorban a problémák együttműködésen és párbeszéden alapuló megoldásában lehetne meghatározó szerepe.

Közvetítő szerepe mellett az ombudsman tevékenysége – a problémák általános jellegű korrekciójának szándékával – kiterjedne a rendszerszintű hibák feltárására, illetve a megoldások felvázolására is. Azaz az egyedi ügyeken túlmutató intézkedései (általános javaslattétel, véleményezés) preventív módon a szubjektív (egyéni) jogvédelemhez is hozzájárulhatnak.

Az egyetemi ombudsman létrehozásával tehát nem a már létező jogvédelmi, jogorvoslati fórumokat duplikálnánk, hiszen szellemiségét és funkcióját illetően is gyökeresen eltérő, egyedülálló intézménythoznánk létre: az egyéni panaszkezelés mechanizmusába beépülő közvetítő tevékenység folytán alapvetően egy vegyes funkciójú, hibrid intézmény, egy mediátor és egy ombudsman ötvözete rajzolódik ki.  

Függetlenség

Az egyetemi ombudsman jogállását tekintve egy szervezeten belül működő független fórum lehetne, aki tevékenységével összefüggésben senki által nem utasítható, csak az egyetemi szabályzatoknak alárendelve, befolyástól mentesen végezné tevékenységét. A személyi függetlenség szempontjából, különösen egy egyszemélyes intézmény esetében kulcskérdés, hogy milyen eljárás során választják ki az ombudsmant, a hivatal betöltéséhez milyen feltételrendszert alakítunk ki, és ezt milyen összeférhetetlenségi szabályokkal árnyaljuk. A megbízatás megszűnésének és az újraválaszthatóság kérdéseinek tisztázása szintén fontosak a gyakorlatban is megvalósuló független és elfogulatlan működéshez, ami végső soron az ombudsmani funkció  hatékony ellátásának záloga lehet.

Pártatlanság

A pártatlanság követelménye általánosságban a részrehajlásmentes, elfogulatlan működést jelenti, az egyetemi ombudsman eljárásai során pedig azt, hogy a konkrét ügyekben egyik fél pártján se álljon, ne legyen a panaszos szószólója, de az egyetem képviselője sem.

Hatáskör

Az ombudsman hatásköre olyan, az egyetemi élettel kapcsolatban felmerült ügyekre terjedne ki, amelyekben az egyetemi közösség tagjainak az egyetemi szabályzatokban rögzített jogainak sérelme felmerül. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a magánjellegű, az egyetemi polgárok között horizontális viszonyban felmerülő, „egyetemi ügynek” nem tekinthető konfliktusok kívül esnének az ombudsman hatáskörén. Másrészt az egyetemi ombudsman ajtaja az egyetem minden polgára számára nyitva állna, tehát az egyetemi közösség bármely tagja az egyetemi ombudsmanhoz fordulhatna, ha megítélése szerint valamely az egyetemi szabályzatokban biztosított jogának sérelme vagy annak közvetlen veszélye áll fenn.

Az egyetemi ombudsman tehát a munkahelyi, tanulmányi ügyekkel összefüggő „visszásságok” orvoslása érdekében, kérelemre járhatna el. A hivatalból történő eljárással kapcsolatban a következő aggályok merültek fel:

• Az önrendelkezési jog által állított korlátok miatt ennek lehetősége eleve csak abban az esetben merülhet fel, ha az érintettek köre pontosan nem meghatározható. Az egyetemi közösség jellegéből következik azonban, hogy egy kisebb, zártabb közegben ilyen eset nehezebben képzelhető el.
• Kérdés, hogy ha adott esetben nem érkezik panasz, akkor az ombudsman mi alapján döntené el, hogy sérelmes-e a helyzet, vagyis indokolt-e a beavatkozás. Példa lehet erre a dilemmára a tisztázatlan kurzuskövetelmények esete, ha azt a hallgatók közül senki sem sérelmezi.
• Ugyanakkor elképzelhető hogy az érintettek nem tudnak érintettségükről, vagy valamilyen más, jogon kívüli okból kifolyólag nem lépnek fel egy nyilvánvaló jogsértés esetében. Ilyenkor kérelem hiányában az ombudsmannak is be kellene csuknia a szemét, ami nem igazán áll összhangban rendeltetésével. Ezért ennek elkerülése érdekében a hivatalbóli eljárás lehetőségét, kivételesen, mint tartalék eszközt talán mégis indokolt lenne biztosítani.

Az ombudsman az egyéni panaszkezelésen kívül tájékoztató, felvilágosító és tudatformáló tevékenységet is ellátna. Hiszen ahhoz, hogy a polgárok használni tudják az egyetemi ombudsmant mint jogvédelmi fórumot, egyrészt tudniuk kell a működéséről, másrészt szükséges, hogy felismerjék azokat a helyzeteket, amikor jogsérelem éri őket.

Garanciális jelentősége van, hogy az ombudsmani hatáskör és eszköztár kereteit rögzítsük, ugyanakkor annak érdekében, hogy az esetek konkrét körülményeinek mérlegelésében megfelelő mozgásteret és lehetőséget biztosítsunk a jogsértések kivizsgálására és orvoslására, nem érdemes túlságosan megkötni az ombudsman kezét, például egy taxatív katalógussal.

Bizalmasság

Az együttműködésen alapuló hatékony problémamegoldáshoz elengedhetetlen a megfelelő kommunikációs környezet, egy „safe place” biztosítása, ezért a titoktartási kötelezettség alapvető feltétele amediációs jellegű eljárásoknak. Ugyanakkor az ombudsman-típusú vizsgálatokban is biztosítani kell a panaszosok vagy esetleg informátorok személyazonosságával kapcsolatos diszkréciót, annak elkerülése érdekében, hogy az egyetemi ombudsmanhoz fordulása miatt bárkit hátrány érjen.

Informalitás

Az egyetemi ombudsman funkciójának semmiképpen sem egy hivatali hozzállást tükröző, bürokratikus intézményként tudna eleget tenni. A könnyű hozzáférhetőség, online platformú elérhetőség és elektronikus kapcsolattartás, kötetlen, szigorú formai szabályoktól mentes eljárás munkája eredményességének nélkülözhetetlen feltételei.

Eszköztár

Az egyetemi ombudsmannak minden esetben csak puha intézkedési lehetőségei lehetnének. A kötelező erejű, kikényszeríthető döntések meghozatalára való jogosultság az intézmény szellemiségétől idegen, funkciójával és eljárása lényegével is összeegyeztethetetlen lenne.

Talán paradoxonnak tűnhet, de az egyetemi ombudsman mivel döntéseket nem hoz, közvetlenül nem tudná orvosolni az egyéni sérelmeket, ugyanis  azok megszüntetése érdekében szükséges konkrét döntéseket, intézkedéseket továbbra is a döntésre jogosultak hoznák meg. Ajánlásaiban, jelentéseiben a problémák azonosítása mellett, csupán azok megoldására vonatkozó lehetőségeket tárná fel.

Az egyetemi ombudsman munkájának eredményessége és az általa nyújtott jogvédelem ereje – kötelező erejű döntések meghozatalára való jogosultság hiányában – nagymértékben függ az intézmény iránti bizalomtól, az „ombudsmani tekintélytől”, és mit sem ér az egyetemi közösség együttműködése, illetve az ombudsmani hivatal iránti nyitottság nélkül.

Kép forrása.

Szilágyi Ida