Nincs rosszabb egy apolitikus egyetemistánál - 2. rész
Az Eötvös Károly Intézet vitafórumai az egyetemi politizálásról
Az egyetemek szerepe nem merül ki a szakmai tudás átadásában, fontos felelősségük van a hallgatók nézeteinek formálásában és tudatos választópolgárrá válásában is. Ezért nem mindegy, hogyan jelöljük ki az egyetemi politizálás kereteit. Az Eötvös Károly Intézet ebben a témában írt irányelveivel és vitafórum-sorozatával kíván társadalmi diskurzust indítani, valamint aktívabb önérvényesítésre és közéleti gondolkodásra buzdítani az egyetemi hallgatókat.
A cikk első részében írtakon felül aggasztó tény, és a beszélgetések alatt többször szóba került, hogy az egyetemi életben még mindig jelen vannak kirekesztő, diszkriminatív, rasszista vagy szexista kijelentések, nem ritkán az oktatók részéről. Az EKINT álláspontja ezekben a kérdésekben az, hogy az egyetemnek világnézetileg semlegesnek kell maradnia, de nem értéksemlegesnek. Ki kell állnia a demokratikus értékek mellett, és nem szabad hagynia, hogy a hallgatóknak foglyul ejtett közönségként őket súlyosan sértő közegben kelljen nap mint nap tanulniuk. Ez esetenként pedig azt is jelentheti, hogy az egyetemnek el kell határolódnia a morálisan vállalhatatlan megnyilatkozásokat tevő oktatóktól, akkor is, ha ezekre a megnyilvánulásokra az egyetem falain kívül kerül sor.
Ugyanakkor nem lehet és nem is szabad az egyetemistákat gyerekként kezelni, időnként szembesülniük kell őket kellemetlen vagy sértő véleményekkel is, mert csak így tanulhatnak meg reagálni rájuk és védekezni ellenük. Ezért nem gondoljuk úgy, hogy szélsőséges nézeteket mindenáron az egyetemek falain kívül kell tartani, igenis szükség van a nyílt vitára, hogy ezek a vélekedések is megcáfolhatóak legyenek.
Nagyon eltért a fórumokon résztvevők véleménye az oktatók politizálásnak határaival kapcsolatban. Az EKINT irányelvei szerint az oktatónak nem kell titkolnia politikai véleményét, hangot adhat olyan nézeteinek is, ami megegyezik valamely párt által képviselt állásponttal, de csak akkor, ha az a tananyaggal összefüggésbe hozható. Vitapartnereink között azonban akadtak olyanok, akik abszolút nemkívánatosnak tartják az oktatók pártpolitikai szerepvállalását is, attól félve, hogy személyük és nonverbális kommunikációjuk egyfajta rejtett tantervet közvetíthet a hallgatók felé, akik félve a megtorlástól tartózkodni fognak a véleménynyilvánítástól, különösen akkor, ha az eltér attól, amit szerintük az oktató elvár.
A fórumok során az egyik legvitatottabb kérdés a hallgatói önkormányzatok egyetemi életben betöltött szerepe volt. Minden beszélgetésen felmerült, mikor és hogyan távolodott el a HÖK annyira az egyetemi hallgatóktól, hogy többé nem érdekeik képviselőinek, hanem egy átláthatatlanul működő partiszervező testületnek tekintsék. Megosztóak voltak azonban a vélemények, hogy a HÖK tagjai vállalhatnak-e pártpolitikai szerepet, különösen mivel több jelenlegi parlamenti párt is az egyetemi körökből vagy közvetlenül a HÖK szárnyai alól nőtt ki. Többen ezt a szerephalmozást összeférhetetlenségnek tekintik és elfogadhatatlannak tartják. Mások szerint viszont a tiltással semmit sem lehet elérni, inkább egy átlátható és plurális HÖK-re lenne szükség, amelyben akár még pártok ifjúsági szervezeti is versenghetnének egymással, feltéve, ha valódi versenyeről van szó. Kivétel nélkül problémásnak tartotta azonban mindenki, hogy a HÖK és/vagy az egyetemi vezetés jelentős befolyása alatt áll az egyetemi média, így hiányoznak a kritika és a nyílt vita terepei.
A vitafórum-sorozat fő tanulságaként azonban azt lehetne kiemelni, hogy az irányelvek és mindenfajta szabályozás érvényesüléséhez elengedhetetlen a hallgatók aktív szerepvállalása, valamint a nyilvános vita tereinek növelése. Erre egyelőre csak korlátozottan van lehetőség az egyetemeken, pedig az EKINT álláspontja szerint az egyetemeknek épphogy bátorítania kéne a hallgatókat a politikai jellegű diskurzusok saját kezdeményezésű lefolytatására. Az egyetemisták ijesztő mértékű apolitikussága könnyen a jogaikkal való visszaéléshez vagy a szélsőségek felé tolódáshoz vezethet. Tudatos, jogaikért kiálló egyetemi hallgatók nélkül pedig nem létezik egyetemi demokrácia.
Kiss Eszter
