Az Eötvös Károly Intézet vitafórumai az egyetemi politizálásról

Az egyetemek szerepe nem merül ki a szakmai tudás átadásában, fontos felelősségük van a hallgatók nézeteinek formálásában és tudatos választópolgárrá válásában is. Ezért nem mindegy, hogyan jelöljük ki az egyetemi politizálás kereteit. Az Eötvös Károly Intézet ebben a témában írt irányelveivel és vitafórum-sorozatával kíván társadalmi diskurzust indítani, valamint aktívabb önérvényesítésre és közéleti gondolkodásra buzdítani az egyetemi hallgatókat.

Az Eötvös Károly Intézet (EKINT) „Egyetemi polgárok” programjának keretében április elején tette közzé egyetemi politizálásról szóló irányelveit, amelyekkel szakmai és társadalmi diskurzust kívánt kezdeményezni az egyetemi politizálás korántsem egyértelmű kereteiről. Ennek szellemében május folyamán az EKINT hatrészes vitafórum-sorozatot szervezett. Az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetében, Pécsett, Debrecenben, Miskolcon, a budapesti Mérei Ferenc Szakkollégiumban és Szegeden előbb helyi, valamint az egyetemi politizálásban jártas aktivistákkal kerekasztal-beszélgetéseken, majd a közönséggel együtt vitattuk meg az irányelveket, illetve olyan kérdéseket, mint van-e a pártpolitikának helye az egyetemen, szabad-e az oktatóknak politizálnia vagy terjeszthetőek-e pártpolitikai tartalmú plakátok az egyetemen.

Az irányelvek célja egyrészt, hogy az egyetemek beépítsék ezeket az elveket a saját szabályozásaikba vagy etikai kódexeikbe, és kijelöljék az egyetemi politizálás kívánatos kereteit. Másrészt pedig az EKINT szeretne biztos jogi háttért nyújtani ahhoz, hogy az egyetemisták önállóbbá váljanak, merjenek nemet mondani és felszólalni, anélkül, hogy a többi diák véleményétől vagy a tanárok esetleges bosszújától kelljen tartaniuk.

Az irányelvekben és a fórumokon is kiemelt szerepet kapott a politizálás és pártpolitizálás különválasztása. Hangsúlyoztuk, míg a politizálásnak, a hallgatók aktív civil közéleti tevékenységének és a politikai témájú vitának nemcsak helye, hanem fontos szerepe is van az egyetemi életben, addig a pártpolitizálásnak csak határozott korlátok között lehet teret engedni az egyetemeken. Ez azonban nem jelenti, hogy az egyetemekről ki kéne zárni a pártpolitikusokat. A hallgatókat annál is inkább bátorítanánk pártpolitikusok vitára való invitálására, igaz, az ilyen jellegű programokat az egyetemi vezetés szervezésében – hatalmi pozíciójuk miatt – problémásnak tartjuk. Fontosnak tartjuk viszont, hogy a hallgatóknak lehetőségük nyíljon a politikusokat kérdésekkel szembesíteni, a politikusok nézetei konfrontálódhassanak nem csak egymással, hanem a hallgatók elvárásaival is. Megosztó volt azonban az a kérdés, hogy minden esetben ragaszkodni kell-e a pártpolitikai pluralizmus vagy a parlamenti arányhoz hasonló reprezentativitás biztosításához, vagy az egyetemen falain kívül tarthatóak-e az anti-demokratikus pártok képviselői, annak ellenére, hogy a választópolgárok egy része támogatja őket.

Kiss Eszter

Folytatás követzik...