Az Eötvös Károly Intézet elkötelezett az egyetemek autonómiája és demokratikus működése mellett. Az Intézet Egyetemi polgárok című programjának keretében állásfoglalásokkal, tanácsadással is segíti a hozzá forduló egyetemi polgárok alapvető jogainak érvényesülését. Az alábbi állásfoglalás az egyetemi autonómia alkotmányos elvéből kiindulva egy, az Intézethez forduló egyetemi dolgozó ügyében, az alapvető jogok és jogállami elvárások minél szélesebb körű érvényesülésére tekintettel vizsgálja az egyetemek szervezetalakítási szabadságának határait.

1. Kiindulópontok

Az egyetemi autonómia a felsőoktatáshoz való jog intézményes kereteinek biztosítéka és az állam tudományos kérdésekben való semlegességének garanciája. Ez az autonómia nem csupán a szűk értelemben vett oktatási, kutatási és tudományos tevékenységre terjed ki, hanem a tudomány autonómiájának biztosítása érdekében az intézmény szervezetalakítási függetlenségére is [41/2005. (X. 27.) AB határozat]. A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (Nftv.) 11. § (1) bekezdés a) pontja biztosítja, hogy a felsőoktatási intézmény maga határozhassa meg szervezeti és működési szabályzatában a működésére és szervezetére vonatkozó azon rendelkezéseket, amelyeket jogszabály nem zár ki, vagy amelyről jogszabály felhatalmazása alapján más szabályzatban nem kell rendelkezni. Ezen törvényben biztosított szervezeti önállóság alapján tehát, jogszabályi keretek között, az egyetemek maguk alakíthatják szervezeti és működési szabályaikat, amelyeket ugyanezen korlátok között értelemszerűen meg is változtathatnak. Ugyanakkor e szervezetalakítási szabadságot – a kifejezett jogszabályi előírásokon túl – azok az alapelvek is korlátok közé szorítják, amelyek az egyetemek demokratikus működését és az egyetem közösségét alkotó személyek alapvető jogait hivatottak biztosítani.

2. Az Intézethez forduló dolgozó ügye

Az Intézethez forduló egyetemi dolgozó ügyében az egyetemek szervezetalakítási autonómiájának és jogállami korlátainak kérdése a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kara Szervezeti és Működési Szabályzatának tervezett módosítása kapcsán merült fel. Az érintett karon tanszékvezetői értekezlet működik, amely a dékán munkáját hivatott segíteni javaslattevő, tanácsadói testületként. A kar hatályos Szervezeti és Működési Szabályzata kimondja, hogy a tanszékvezetői értekezlet állandó tagja a reprezentatív szakszervezet képviselője [12. § (2) bekezdés].

Az Intézethez forduló dolgozó reprezentatív szakszervezetet képviselői minőségében tagja a tanszékvezetői értekezletnek. Az általa rendelkezésünkre bocsátott információkból és az egyetem honlapján nyilvánosan hozzáférhető dokumentumokból kitűnik, hogy a Kari Tanács 2016. február 23-i ülésén 6/2015-2016. sz. határozatában elutasította a kar dékánjának a hatályos Szervezeti és Működési Szabályzat kétharmados döntést igénylő módosítására irányuló indítványát, amely többek között a reprezentatív szakszervezetek képviselőjének tanszékvezetői értekezleti állandó tagi státuszát alkalmankénti meghívotti státuszra módosította volna. [A módosító indítványhoz csatolt melléklet tartalmazza a módosított SzMSz-tervezet szövegét. A tervezet 11. § (6) bekezdés c) pontja a Tanszékvezetői Értekezlet alkalmankénti meghívottjaként jelöli meg a Karon működő reprezentatív szakszervezet képviselőjét.] Az elutasításra 63,6 % igen és 36,4 % nem szavazati arányban került sor. Ez a szavazati arány úgy alakulhatott ki, hogy a Kari Tanácsban szavazati joggal rendelkező Kari Hallgatói Képviselet delegált képviselői a módosítás ellen szavaztak (a jelenleg hatályos szabályok szerint 33 szavazati jogú Kari Tanácsi tagból 10 fő a Kari Hallgatói Képviselet által delegált képviselő). 

A Kari Tanács fent megjelölt elutasító határozata ellenére a dékán a Kari Tanács soron következő, március 22-i ülésére azonos tartalommal ismételten benyújtotta a kar szervezeti és működési szabályzatának módosítására vonatkozó indítványát.

Megjegyzendő, hogy a március 8-i tanszékvezetői értekezletről készült, az Intézetet megkereső dolgozó részérére megküldött emlékeztető jegyzőkönyv rögzítette, hogy a dékán az értekezleten megkérte a Hallgatói Képviseletet, hogy ne akadályozza meg a szervezeti és működési szabályzat elfogadását.

Az egyetem Szervezeti és Működési Rendje alapján a Kari Tanács csak javaslatot tehet a kar szervezeti és működési szabályzatának módosítására [30. § (2) bekezdés a) pont]. A kar szervezeti és működési szabályzatának módosítását a Szenátus fogadja el [17. § (1) bekezdés a) pont].

3. A szervezetalakítási szabadság és korlátai

Mint azt fentebb már jeleztük, jogszabályi keretek között az egyetemek maguk alakíthatják szervezeti és működési szabályaikat, beleértve a kari szervezeti és működési szabályzatok módosítását is.

1. a) Az egyetemnek a szervezeti és működési szabályok módosításakor meg kell tartania azokat az eljárási szabályokat, amelyeket a demokratikus döntéshozatal biztosítása érdekében a felsőoktatási törvény és saját intézményi szabályzata előír. Ennek keretében biztosítani kell, hogy a módosítási folyamat során a döntéshozó testületek tagjai befolyásmentesen, saját meggyőződésük alapján hozhassák meg döntéseiket. Jogállami elvekkel nem összeegyeztethető és sérti az egyetemi demokrácia elvét is, ha egy egyetemi vezető hierarchikus helyzetét kihasználva gyakorol nyomást a döntéshozó testületek tagjaira.
2. b) Alapvető jogállami követelmény, hogy az egyetemi autonómia keretében létrehozott szervezeti és működési szabályok nem sérthetik az egyetemi közösséget alkotó személyek alapvető jogait, nem sérthetik emberi méltóságukat és nem vezethetnek hátrányos megkülönböztetésükhöz. A konkrét esetben felmerülhet annak kérdése, hogy a tanszékvezetői értekezlet eddigi összetételének megváltoztatását milyen tényezők indokolták. A jelenleg hatályos kari Szervezeti és Működési Szabályzat alapján a tanszékvezetői értekezlet tagjai többek között a reprezentatív szakszervezet képviselője és a Hallgatói Önkormányzat delegáltja is [12. § (2) bekezdés]. A két pozíció hasonló természetű abban a tekintetben, hogy mindkettő érdekképviseleti minőséget takar, de a rendelkezésünkre bocsátott információk és dokumentumok alapján a kari szervezeti és működési szabályzat tervezett módosítása csak az egyik, a reprezentatív szakszervezet képviselőjének státuszát változtatná a kedvezőtlenebb alkalmankénti meghívotti minőségre, megfosztva így a tanácsadói testület munkájában való állandó képviselettől a szakszervezetet és az általa képviselt egyetemi polgárokat. A két érdekképviselet közötti ilyen különbségtétel az egyenlő bánásmódra vonatkozó törvényi szabályok szerint csak akkor lehet jogszerű, ha annak tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van. Ilyen ésszerű indok a rendelkezésünkre álló dokumentumokból nem tűnt ki.
3. c) Az egyetemi szervezeti és működési szabályalkotás nem vezethet a jogállami elvek sérelméhez. E követelményeket sérti az intézményi szabályzat olyan, visszaélésszerű módosítása, amelynek valódi célja valamely egyedi ügy eldöntésének befolyásolása, valamely személy jogainak és kötelezettségeinek alakítása. Abban az esetben biztosan sérül ez a követelmény, ha a reprezentatív szakszervezet képviselője alkalmankénti megbízotti státuszba való áthelyezésének az a valódi célja, hogy az adott személyt kizárja a testületből. De az egyenlő bánásmód követelménye akkor is sérülhet, ha az intézkedés nem meghatározott személy, hanem a reprezentatív szakszervezet ellen irányul.
4. d) A szervezeti és működési rendről szóló intézményi szabályzat az egyetem belső életére vonatkozó, az egyetemi közösséget alkotó személyek jogait és kötelezettségeit alakító norma. E normáknak ily módon ki kell elégítenie az alapvető jogállami elvárásokat. Ilyen követelmény, hogy szabályai kellően stabilak és világosak legyen, alkalmazásuk az érintettek számára előre kiszámítható legyen (normavilágosság követelménye). A normavilágosság követelményének e belső normák módosítására is ki kell terjednie.

2016. március 21.