Arra kértük Önöket, hogy töltsék ki a kérdőívünket, és mondják el a véleményüket, milyen legyen az egyetemi ombudsman. Az előző cikkünkben már bemutattuk, mit gondolnak, szükség van-e az egyetemi ombudsmanra, ha igen, ki válhasson azzá, kiknek a problémáival foglalkozzon, illetve mennyire legyen független. Most pedig az Önök által írt konkrét ügyeket mutatjuk be, amelyekben a kitöltők szerint segíthetett volna az egyetemi ombudsman.

A 130 válaszoló közül összesen 49-en említettek konkrét ügyeket, amelyekben érdemileg felléphetett volna az egyetemi ombudsman, és rendezni tudta volna a konfliktust. A kitöltők közül többen kiemelték, hogy a vitás ügyekben való közvetítés mellett az egyetemi ombudsman intézményének már a létezése is sokat tehetne a konfliktusok megelőzéséért, tisztábbak lennének a „játékszabályok,” és elképzelhető, hogy a hatékony érdekképviselet ténye is csökkentené az esetleges visszaélések számát.

A leggyakoribb Önök által említett ügytípus volt az oktatók és hallgatók közötti nézeteltérések, viták rendezése, vagy az oktatók esetleges visszaélései a diákokkal szemben. Többen panaszkodtak arra, hogy a kurzusok követelményei nem átláthatóak, hirtelen módosul a vizsgaszabályzat, az oktató nem tartja meg az órákat, meglehetősen szubjektív szempontok szerint értékel, vagy kirívóan magas buktatási aránnyal (60% fölött) vizsgáztat. Ezekhez hasonló ügyeket már itt, az Egyetemi Demokrácia blogon is bemutattunk, a külföldi egyetemek ombudsmanjai gyakran lépnek fel az ilyen konfliktusok megoldása érdekében.

Több válaszoló az oktatók viselkedését is kritizálta, komoly etikai problémákról számoltak be. E panaszok szerint a tanárok egy része diszkriminatív, homofób, rasszista vagy szexista megjegyzéseket tesz a diákjaira, lealacsonyító módon beszél velük. Az ilyen jellegű ügyekben az egyetemi ombudsman párbeszédet kezdeményezhet az oktató és diákjai között, segíthet elérni, hogy az oktató jobban odafigyeljen a szavaira. Szintén említették, hogy az oktató egyes esetekben visszaél a diákok személyes adataival. Ilyen személyes adatnak számít például a kurzusjegy is, amit tehát a diákok hozzájárulása nélkül nem lehet egyszerűen órán, mindenki előtt elmondani, vagy körlevélben, egyetlen listában kiküldeni. Ezzel a szabállyal gyakran nincsenek is tisztában az oktatók, így az egyetemi ombudsman akár az ehhez hasonló jogok és kötelességek tisztázásában is segíthet.

A másik gyakran említett ügytípusban a HÖK-kel, az elvileg választott, épphogy a hallgatók érdekeit képviselni hivatott szervezettel kapcsolatos problémák megoldását várták az egyetemi ombudsmantól. A válaszolók közül többen kifogásolták a HÖK-képviselők magas fizetését, illetve a szervezet átláthatatlan működését, így a korrupcióra való alkalmasságát. Szintén problémaként sorolták fel, hogy a szociális ösztöndíj, valamint kulturális- és sporttámogatások (amelyeket a HÖK bírál el) kiosztása nem elég transzparens szempontok alapján történik. Emellett többen konkrétan említették a 2014-ben, az ELTE ÁJK gólyatáborában történt nemi erőszakot, és az ezzel szembeni fellépés hiányát, utalva arra, hogy ilyen esetekben az egyetemi ombudsmantól bátran kérhetne segítséget az áldozat.

Sokan vélték mindemellett úgy, hogy az egyetemi ombudsman adminisztrációs problémákat is segíthetne megoldani, utat mutathatna a bonyolult ügyintézés szabályai között. Az egyetemi ombudsman szerintük eligazíthatná a bizonytalan hallgatókat, ha nem tudják, kihez, melyik tanszéki, kari szervezethez fordulhatnak a problémáikkal. Emellett az egyetemi ombudsman közvetíthetne a diákok, és a tanulmányi osztály munkatársai között, ugyanis ezen a területen is gyakoriak a konfliktusok, amelyek tisztázásához sokszor csak a felek kölcsönös higgadtsága és megértése hiányzik.

Kiss Eszter