Egy egyetemi lap részletes cikket közöl egy helyi rúdtáncversenyről. Az oktatók egy része felháborodik, és élesen kritizálja a lapot szerkesztő diákokat. A diákok ezt a szólásszabadságuk megtépázásaként értelmezik. A konfliktus egyértelmű és világos, az egyetemi ombudsman feladata „mindössze” annyi lenne, hogy közvetítsen a két fél álláspontja között. Ez azonban korántsem olyan egyszerű, mint hinnénk.

Egy az egyetemi lapban megjelent, vitatott fotók közül a "Rúdtánc Olimpiáról"

Tina Feiger, a Santa Monicai Főiskola (USA) ombudsmanja egy elsőre mindennapinak tűnő, de valójában igencsak nehéz ügyet mutat be egy 2014-ben készült esettanulmányban.  A kihívást nem az ügy bonyolultsága jelentette az ombudsman számára, hanem hogy a vitás felek egyáltalán nem voltak hajlandóak megérteni a másik álláspontját.

A konfliktus kiindulópontja a városban megrendezett „Rúdtánc Olimpia” volt, amiről az egyetemi lap részletesen tudósított, (lásd az online is olvasható lap 6-7. oldalán) hatalmas színes fotókkal illusztrálva. Az egyetem számos oktatója rendkívüli mértékben felháborodott ezen, és nyílt levelet (4. oldal) írtak az egyetemi lapnak. Részben már a témaválasztást is kifogásolták, véleményük szerint az egyetemi újság feladata az oktatáshoz kapcsolódó anyagok közlése, ez pedig a legkevésbé számít annak. Fontosabb azonban, hogy mélységesen elítélték a cikk „nőgyűlölő hangvételét,” a kereskedelmi médiában megjelenő, szórakoztató, ám „szexista soft pornográfiához” hasonlították, és hiányoltak belőle a kritikai megközelítést és társadalmi kontextust.  Összességében pedig úgy értékelték, a cikk sértő és lealacsonyító az egyetem minden polgárára nézve, legyenek akár nők, akár férfiak.

Ugyanakkor az ügy nem ért itt véget. A kari tanácsadóhoz (faculty advisor) több panasz érkezett az újságot szerkesztő diákok részéről, akik azt állították, a felháborodott tanárok becsmérlő kifejezéseket tettek rájuk a cikk miatt. Emellett a lap főszerkesztője szintén publikált egy nyílt levelet (2. oldal) amelyben arról ír, hogy az egyetemi klubban két női oktató szidalmazta a rúdtáncosokról szóló cikk miatt. A kari tanácsadó mindezt úgy értékelte, hogy az oktatók a szólás- és sajtószabadság jogát próbálták elvitatni a diákoktól.

A felek közötti nyilvános vita az egyetemen, illetve az egyetemi lapban heteken keresztül zajlott, mire az ügy az egyetemi ombudsman elé került. Ekkorra már mindkét fél elzárkózott a másik érvei elől. A diákok, illetve a kari tanácsadó nem voltak hajlandóak megfontolni, hogy cikkük esetleg valóban bántó lehetett, és hogy ilyen témákat kritikusabban, távolságtartóbban kéne kezelniük. Másrészt viszont a felháborodott oktatók sem akartak többé tárgyalni „ezekkel a félreinformált, szexista attitűdökkel rendelkező diákokkal,” a problémát ezzel lezártnak tekintették.

Tina Feiger a kompromisszumkészségnek ezt a hiányát a kognitív disszonancia jelenségének tulajdonította. A kognitív disszonancia – a szociálpszichológia szerint, – akkor lép fel, amikor valamilyen új információ vagy tapasztalat élesen ellentmond az egyén addigi elképzeléseinek, véleményének vagy meggyőződésének, ezért komoly feszültséget, azaz disszonanciát okoz. Ilyen esetekben az egyén szükségét érzi, hogy csökkentse ezt a feszültséget, és igazolja addigi vélekedéseinek helyességét, racionalizálni igyekszik – egyébként akár saját maga által is helytelennek tartott – tetteit. Ennek többek között eszköze lehet az új, inkonzisztens információ bagatellizálása vagy teljes figyelmen kívül hagyása is.

Az ombudsman számára ez az ügy egy patthelyzet, hiszen a sikeres konfliktuskezeléshez szükség van arra is, hogy a felek nyitottak legyenek a megoldásra. Feiger nem is tér ki arra a leírásában, hogy sikerült-e egyáltalán rendezni a diákok és a tanárok vitáját. Ennek ellenére is fontosak lehetnek az általa levont tanulságok. Úgy gondolja, hogy egyetemi ombudsmannak a racionalitás képviselőjeként kell fellépnie. Már az is nagymértékben segítheti a munkáját, ha ismeri és felismeri a kognitív disszonancia jelenségét, valamint az azzal járó racionalizáló, önigazoló gyakorlatokat. Feiger azt javasolja, az ombudsman tartsa tiszteletben mindkét álláspontot, és próbálja meg elérni, hogy a felek megértsék, esetleg átérezzék egymás problémáit. Azaz ebben az esetben meg kell értetnie a diákokkal, hogy a tanárok kifogásai miért lehetnek jogosak, az oktatókkal pedig azt, hogy az egyetemi lap sem feltétlenül csak komoly hírekből állhat. Feiger azonban mindenekelőtt azt emeli ki, az ombudsmannak igyekeznie kell megakadályozni, hogy a felek racionalizálással próbálják igazolni az egymással szembeni tiszteletlen viselkedésüket. 

Kép forrása.

Kiss Eszter